2014. július 16., szerda

A kipufogógáz, a csendes gyilkos és a záptojás, avagy mi köze Alfred Nobelnek a szabad gyökökhöz?



     Folytassuk egy kicsit a szabad gyökök magasztalását. Az előző blogbejegyzésből kiderült, hogy nemcsak szövetkárosító, hanem kedvező hatásaik is vannak, például az edzés jótékony hatásainak érvényre juttatásában. A mai példámat egy még alapvetőbb élettani funkció, az értónus szabályozásának tárgyköréből választottam. Az erek szűkülése és tágulása a vérnyomás és az egyes szervek vérellátását szabályozó, egyik legfontosabb élettani működése az emberi szervezetnek. A 80-as években Furchgott, Ignarro és Murad kísérleteiből kiderült, hogy egy egyszerű két atomból álló szabadgyök a nitrogén monoxid (NO.) termelődik az érfalban és felelős az egyik fontos értágító mechanizmus működéséért. A felfedezés hatalmas visszhangot váltott ki nemcsak tudományos értéke miatt, hanem azért is, mert a nitrogén monoxid addig csupán a kipufogógáz egyik toxikus összetevőjeként volt ismert. Másrészt a pusztítóként ismert szabad gyökökről nemigen tételezte fel senki, hogy egy ilyen finoman szabályozott, alapvető élettani funkcióban jelátviteli szereppel bírhatnak. Harmadrészt az is hozzájárult a tudományos közvélemény megrökönyödéséhez, hogy az NO egy gáz, és gázokról pedig végképp nem feltételezték, hogy a szervezeten belül jelátviteli, szabályozó szereppel bírhatnak. [Azóta két újabb meglepő, bár nem szabadgyök természetű taggal bővült az élettani szereppel bíró, gáznemű mediátorok családja: a csendes gyilkosként ismert szén-monoxidról (CO) és a záptojás „illatát” okozó kénhidrogénről (H2S) is lehullott a lepel: termelődnek szervezetünkben, és fontos élettani szerepek rendelhetőek hozzájuk.]
     A három fent említett kutató 1998-ban átvette megérdemelt orvosi Nobel-díját, de talán ők sem látták előre a nitrogén monoxid későbbi  diadalútját, melyben olyan - egymástól távol eső - biológiai jelenségekben derült ki a NO. szabályozó szerepe, mint a falósejtek mikrobaölő funkciója, a memória és a(z) (im)potencia. Valószínűleg a vagyonát a nitroglicerin tartalmú dinamit gyártásával megszerző Alfred Nobel sem gondolta, hogy kezelőorvosa - a sors iróniájaként - egyszer majd nitroglicerin tablettát ír fel neki szívbetegségének kezelésére (a gyógyszer bevételét Nobel visszautasította). A nitroglicerin értágító hatása akkor már jó ideje ismert volt, de csak az 1980-as évek fent ismertetett kutatásai derítették ki, hogy a szervezetben nitrogén monoxid szabadul fel belőle, és ez felelős a szer hatásáért. Hogy Viagrára szüksége lett volna Nobelnek, arról nincs információnk, de e mágikus kék piluláról is érdemes tudni, hogy az NO. hatását fokozva "emeli férfitársaim önbecsülését".

     A toxikus szabad gyököktől immár eljutottunk a gyógyszerként használt szabad gyökökig visszaigazolva az ősi megfigyelést: ami nagy mennyiségben méreg, kis mennyiségben lehet gyógyszer.