Mielőtt bárki kikérné magának, hogy neki ugyan nem barátai ezek a „káros molekulák”, szeretném leszögezni, hogy a címet komolyan gondoltam. Ha erre olyan visszavágás érkezne, hogy „embert barátjáról…..”, akkor azt is büszkén vállalom. Igen, kedvelem a szabad gyököket. De mivel kutatóféle volnék, s mint ilyen, illene precízebben fogalmaznom, ezért mindjárt pontosítok, mielőtt kémikus kollégáim megrónának a helytelen terminus technicusért: kedvelem a reaktív oxigén intermediereket. Na ez az a pont, ahol sokan sarkon fordulnának (ha az interneten lennének sarkok), így gyorsan visszakozom, és próbálom tisztázni az eddig tett állításokat és fogalmakat.
Elsőként mindjárt azt, hogy miért indítottam ezt a blogot a szabad gyökökről. Első válasz: hogy megosszam a világgal, amit tudok róluk. Második válasz, mert muszáj volt. Az igazság valahol a kettő között van. Valóban vállaltam blogindítási kötelezettséget a Nemzeti Kiválóság Programtól kapott Szentágothai János Ösztöndíj-pályázatomban, és hát az ígéret szép szó…. Másrészt ki tudja, akár még jó is kisülhet ebből a blogosdiból.
Úgy gondolom, a következőket kellene itt tisztába tennem:
1. Mik azok a szabad gyökök? (februárban megírom)
2. Miért inkább reaktív intermedierek? (márciusban megírom)
3. Akkor most károsak, vagy sem? (márciusban megírom)
4. Mi az oxidatív stressz? (áprilisban megírom)
5. És mit kutatunk mi ezeken a szabad gyö… (bocsánat: reaktív oxigén intermediereken) (májusban megírom)
6. Folyt köv (júniustól havonta megírom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése