Az előző blogbejegyzésben tett ígéretemnek megfelelően itt szeretném ismertetni, miért is lehetnek fontosak a szabad gyökök/reaktív intermedierek a csontjaink fejlődésében. A csontjainkat sokan mint egyszerű, sok érdekességet nem rejtegető, statikus szerveknek képzelik. Hogy ez mennyire távol áll az igazságtól, az leginkább akkor mutatkozik meg, amikor egy csont eltörik, vagy megváltozik a csontra eső terhelés. Ilyenkor működésbe lépnek azok a sejtek, melyeknek a csontok kialakulásában is szerepe van, és új csontszövet építésével segítik a csonttörések gyógyulását, illetve a csontok alkalmazkodását a megváltozott terheléshez. (Arról itt terjedelmi okokból nem lesz szó, hogy a mérleg másik serpenyőjében persze ott vannak a csontszövetet egyidejűleg lebontó sejtek is, melyek úgyszintén fontosak az új, illetve a megváltozott terheléshez idomuló csontok kialakításához.). Az új csontszövet építésének egyik legfontosabb őssejtje az ún. mezenchimális őssejt, melyek - megfelelő körülmények között - csontsejtekké differenciálódnak. Ezt az átalakulást kísérletes körülmények között az is mutatja, hogy a sejtek elkezdik termelni a csontok sejtközötti állományára jellemző fehérjéket, és kalciumsókat is leraknak ebbe a mátrixállományba. Ez utóbbi folyamatot mineralizációnak nevezzük. Kísérleti eredményeink azt jelzik, hogy a differenciációnak indult sejtek szabad gyököket termelnek, és ezeknek a semlegesítése (antioxidánsokkal) gátolja a csontosodás folyamatát. Igazoltuk azt is, hogy a differenciáció során termelődő szabad gyökök DNS törést okoznak, beindítják a DNS hibajavítási mechanizmusokat (pl. aktiválják a DNS törés helyét egy biopolimerrel megjelölő enzimeket), és végeredményben sejthalálhoz vezetnek.
Ezen a helyen jó esély kínálkozik az "ellendrukkereknek" arra, hogy felkiáltsanak: "Ugye megmondtam, hogy a szabad gyökök termelése bajt jelent?". A helyzet az, hogy nem egészen. A csontokban a sejtek természetes sorsa a pusztulás: a differenciáció végén a sejtek több mint 80%-a elpusztul, és anyagaik (többek között az általunk a sejtdifferenciációban kimutatott, a DNS hibák megjelölésére szolgáló biopolimerek) beépülnek a csontokba, és a kalcium kötésében játszhatnak szerepet.
Ez a történet szépen példázza, hogy mind a szabad gyökök termelődése, mind a sejthalál lehet élettani folyamat, és nem feltétlenül azonosítható kóros elváltozásokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése