Barát vagy ellenség?

Az előző bejegyzésben részletesen írtam arról, hogyan károsíthatják a szabad gyökök/reaktív intermedierek a sejtjeinket és szöveteinket felépítő molekulákat: a nukleinsavakat, a fehérjéket és a lipideket, s hogy mindez sejtdiszfunkcióhoz és akár sejthalálhoz is vezethet. Amikor mindennek jeleit (szakszóval markereit) észleljük, akkor az ún. "oxidatív stresszre" utal. Oxidatív stressz alatt azt az állapotot értjük, amikor - az előbbi javára - felborul a szabad gyökök/reaktív intermedierek termelődése és antioxidáns rendszerek általi megsemmisítése/elbontása közötti egyensúly. Az egyensúly felbomlását okozhatja a szabad gyökök/reaktív intermedierek fokozott termelődése vagy az antioxidáns "elhárító" mechanizmusok elégtelensége. Mindezek alapján valóban joggal feltételezhető, hogy az oxidatív stresszállapotokban (pl. cukorbetegségben, sokkállapotokban, szepszisben) ez az egyensúly antioxidánsok adásával helyreállítható.

Akkor hát irány a patika, és vegyünk antioxidánsokat?

Azt javaslom, ne siessük el, mert a valóság többnyire bonyolultabb, mint első látásra tűnik. Egyrészt a különböző kémiai természetű és hatásmechanizmusú antioxidánsok közé nem tehetünk egyenlőségjelet: mindegyik eltérő specifitással, szelektivitással felszívódással, biológiai hozzáférhetőséggel, stb. rendelkezik. Másrészt a különböző szabad gyökök/reaktív intermedierek  is jelentős mértékben különböznek viselkedésükben, és ezért pontosan ismernünk kell, mikor, melyek és milyen mértékben, arányban termelődnek és járulnak hozzá egy kórállapot kialakulásához. Tehát a kérdés tudományos szempontból elfogadható módon úgy vetődhet csak fel (és mindig egy adott kórállapot adott fázisára vonatkozóan), hogy mely szabad gyököt/reaktív intermediert akarjuk célbavenni, és mely antioxidáns lehet ennek legalkalmasabb eszköze. Ez a kérdés azonban igen nehezen megválaszolható.

A "barát vagy ellenség" kérdés azonban ennél is jóval komplexebb. Eddig különböző, súlyos betegségállapotokat hoztam fel az oxidatív stressz példájának. De mi a helyzet az egészségesekkel? Teljesen másképp vetődik fel az a kérdés, hogy szedjen-e egy egészséges ember antioxidánst, hogy megelőzze az oxidatív stressz kialakulását. Ezen a területen még kevesebb olyan bizonyítékot lelhetünk fel, mely megalapozottá tenné antioxidánsok szedését egészségesekben. Sőt egyre több jel mutat abba az irányba, hogy egészséges szervezetben jobb "békén hagyni" a szabad gyököket, mert nem károsítanak, hanem fontos élettani funkcióik vannak. Sőt akár segíthetnek betegségek megelőzésében is!

Hadd zárjam a havi blogbejegyzést korunk egyik leghíresebb természettudósának, James Watsonnak (a DNS szerkezet egyik felfedezőjének) az egyik legrangosabb orvosi lapban, a Lancet-ben nemrég publikált felvetésével (ld lenti kép), mely szerint az ún. oxidatív stresszbetegségek fő oka nem a szabad gyökök túltermelődése, hanem sokkal inkább az elégtelen termelődésük. Hogy ez alatt mit is érthetett, erről a következő blogbejegyzésben írok.